A tündék

Beszélgetés Liv Tylerrel és Orlando Bloommal


Mik az elvárásaitok a filmmel kapcsolatban? A közönség, a rajongók már nagyon várják - vajon sikert fog aratni a körükben?

Liv: Remélem, hogy nagy sikert fog aratni. Persze mi másképp látjuk, hiszen benne voltunk, ráadásul Új Zélandon, a világtól elzárva forgattunk, kizökkenve a filmkészítés megszokott menetéből. Én általában egy filmem bemutatója előtt igyekszem semleges maradni, semmit sem elvárni, aztán meglátjuk, mi történik…

Orlando: Igazi szívből végzett munka volt ez, rengeteg ember hihetetlen elkötelezettséggel végezte a dolgát, egy közös cél érdekében, az idő szorításában… Szerintem ha ennyi energiát fordítanak valamire, az látszik a végeredményen, az átjön a vásznon.

Új Zélandon voltatok a forgatás teljes ideje alatt? 

Liv: Én nem, többször leutaztam otthonról. A Gyűrű Szövetsége a történet szerint mindig együtt van, Arwen azonban csak néha van velük. De még így is hatott rám a hosszú forgatási idő, mert egyetlen filmen még soha nem dolgoztam ilyen sokáig. Egy átlagos forgatás általában három hónap szokott lenni, és amikor vége van, gyakran azt mondom: "basszus, most kezdtem csak belejönni". Itt néhány hónapra kizökkentem, majd ismét vissza kellett térni ugyanahhoz a produkcióhoz, ami egyszerre volt kihívás és érdekes a számomra.

Hogyan látod Arwen és Aragorn kapcsolatát?

Liv: A könyv függelékében egy egész fejezet foglalkozik kettejükkel. Mindent erre alapoztunk. Nagyon erős szerelmi szálak fűzik őket össze, és éppen ez volt az egyik dolog, ami miatt a szerepet elvállaltam. Egy ilyen kapcsolat azonnal megragadja egy lány fantáziáját, mert ez egy klasszikus szerelmi történet, mint a Rómeó és Júlia.

Orlando, neked ez az első nagy szereped. Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy eljátszhatod Legolast?

Orlando: Két nappal azelőtt kaptam meg a munkát, hogy befejeztem volna a színi iskolát. Olyan volt, mint egy lottó ötös. Életem legizgalmasabb telefonhívása volt, csak kiabáltam, ugráltam… És még ezzel együtt sem tudtam még akkor, hogy mit is jelent ez. Gyerekként olvastam a könyveket, pontosabban a második kötet közepe táján elakadtam, úgy 14 éves koromban, amikor a lányok meg a sport elkedzett jobban érdekelni. De aztán a meghallgatások idején újra elővettem. Szóval tudtam a projektről, hogy ez akönyv mit jelent a világ jelentős része számára, és mit jelent eljátszani egy olyan karaktert, mint Legolas, aki felette áll minden elképzelhető lénynek. Úgy értem, hogy a tündék emberfeletti érzékekkel, reflexekkel rendelkeznek, szépek, egyfajta angyali lelkek. Lehetőséget kapni mindennek az eljátszására izgalmas és ijesztő volt egyszerre. A rajongók nyilván nagy elvárásokat támasztanak a filmmel szemben, ezért ráadásul még úgy is kellett játszani, hogy az a nézők elépzeléseinek megfeleljen. Ez nagy nyomást jelentett, de izgalmas is volt… Nem is olyan könnyű ezt elmagyarázni…

Liv: Arwen például 3000 éves. A tündéknek hihetelen érzékei vannak, ugyanakkor befelé is figyelnek, kiegyensúlyozottak.

Szükség volt előzetes "kiképzésre"? 

Orlando: Természetesen. Két hónappal a forgatás megkezdése előtt érkeztem Új Zélandra, íjazással kezdtem, és megpróbáltam megtalálni a megfelelő mozgást a karakterem számára. Lovagolnom kellett, vagy húsz különböző lovon, hogy aztán teljes magabiztossággal játszhassak el jeleneteket, például amikor Gimlivel egy lovon ülünk.Tornaterembe is jártunk az általános kondíció végett, aztán tündéül tanultam - szóval igen tömény két hónap volt ez, de megérte. Például a tündék harci stílusát ősi európai stílusokra építettük fel, meg kellett tanulnom használni a pajzsot, és még sok mindent.

Liv, neked is át kellett esned mindezen?

Liv: Mindenkinek ugyanazt kellett csinálnia: lovaglás, kardozás, kiejtés gyakorlása. Bár én magam nem sokat csinálok mindebből a filmben, de mindenki ugyanazon a felkészülési folyamaton ment keresztül. És persze rengeteget gyakoroltunk a forgatás megkezdése előtt, és megvitattuk az előttünk álló feladatokat. Ez egy nagyon izgalmas fázis volt.

Orlando: Egy igazi világot hoztak létre a számunkra. A Weta Workshop éveket dolgozott a pre-produkciós fázison, és amikor megérkeztünk, ott volt vagy húszezer fegyverzet, a szörnyek, minden.Annyi Tolkien-szakértő gyűlt össze, hogy nagyon könnyű volt belekeveredni ebbe a világba. Peter azt akarta, hogy minden hihető legyen, a lényeknek legyen szívük, céljaik, és legyenek a világ részei.

Akkor a fantázia vagy a realitásra törekvés dominál inkább a filmben?

Liv: Peter azt akarta, hogy ne legyen túlzottan fantasztikus az egész, hanem valamelyest gyökerezzen a valóságban.

Orlando: És az ember ezt teljesen el is fogadja valósnak előbb-utóbb - főképp ha annyi időt tölt ott lenn Új Zélandon. A make-up buszon folyamatosan dolgoztak, valami mindig történt, és teljesen természetes volt, hogy ebéd közben a legkülönfélébb szörnyekkel lehetett találkozni.

Liv: Ez ez egyszerű, és szép történet bátorságról, barátságról, szeretetről - de mindez egy különféle lényekkel benépesített világban játszódik, akik harcolnak egymással, vagy éppen összefognak. Szóval a film reális és fantasztikus elemeket egyaránt tartalmaz, és remélhetőleg ezek együtt hatnak majd a nézőre, amikor kimegy a moziból. 

Milyen volt nem létező szereplőkkel játszani, akiket csak később hoznak létre számítógéppel?

Orlando: Például amikor a barlangi trollal kellett megküzdenünk, természetesen egy darab troll sem volt a helyszínen. De mi tökéletesen hittünk Peternek. Ha ő azt mondta, hogy a világ leggonoszabb teremtményével néztek szembe, elhittük neki, és rettegtünk…

Liv: Tegnap este láttunk először részleteket a filmből, és engem lenyűgözött a barlangi troll, mert bár teljesen számítógéppel készült, és a fantázia szüleménye, mégis voltak érzelmei.

Orlando: Új Zéland természetes szépsége után nem volt nehéz bevonulni a kék hátterű stúdióba, mert ott volt a fejünkben a vadregényes táj, és nem volt nehéz elképzelni a környezetet. Új Zéland gyönyörű ország, a tájból csak úgy sugárzik az energia, és ez biztosan visszaköszön majd a vászonról is.

Hogyan viszonyul egymáshoz a három film?

Liv: Az a helyzet, hogy egyre jobbak… Az első film a legkevésbé látványos, gyakorlatilag ez csak egy bevezetés, a történet a harmadik részben csúcsosodik ki.

Orlando: Az első részben be kell mutatni a karaktereket. A második és harmadik részben már ismert hősök lesznek, így sokkal jobban az eseményekre lehet majd koncentrálni, vagyis arra, hogy mi történik velük.

Szeretitek a Csillagok háborúját?

Liv: Gyerekkoromban sokat néztem.

Orlando: Én is szeretem, de nem hiszem, hogy A Gyűrűk Urához lehetne hasonlítani.

Liv: Viszont a Csillagok háborúja használ több olyan elemet is, ami többek között A Gyűrűk Urából származik.

Milyen volt Peter Jacksonnal dolgozni?

Liv: Nagy hatást gyakorolt rám, mert sok rendezővel dolgoztam már, és Peter volt az első, aki sosem láttam kijönni a sodrából. Hatalmas nyomás nehezedett rá, rengeteg dologgal kellett egyszerre foglalkoznia. Írt, jóváhagyott, tervezett, kész jeleneteket nézett át - és sosem láttam mérgesnek, letörtnek, frusztráltnak. Ehelyett izgatott és érdeklődő volt, és mindig teljes figyelmével jelen volt.

Orlando: Előfordult, hogy három különböző stábot irányított párhuzamosan, és tíz képernyő volt előtte egyszerre. Na de mit is mondhatnánk valakiről, aki egyszerre forgat le egy filmtrilógiát? Peter zseni.