John Ronald Reuel Tolkien

 1892 január havának harmadik napján született a dél-afrikai Bloemfontein városában. Édesapja, a németországi szász ősökkel büszkélkedő Arthur Reuel Tolkien és édesanyja, a tősgyökeres angol Mabel Suffield két évvel korábban költöztek Dél-Afrikába, mivel a banki tisztviselőn Arthur csak itt remélhette, hogy sikerül feljebb lépnie a merev vállalati ranglétrán.

J.R.R. Tolkien gyermekkorát tragédiák sora kísérte végig, ezek közül az elsőre 1896 február 15-én került sor, amikor édesapja Arthur váratlanul meghalt. Annak ellenére hogy Mabel két gyerekével, Johnnal és öccsével Hilary-val együtt azonnal hazaköltözött Angliába, az ekkor mindössze négy éves J.R.R. számos emléket megőrzött az egzotikus földrészről.

A hazatérő család Mabel rokonainak közelében, a walesi határtól néhány kilométerre, Anglia West Midlands régiójában telepedett meg, a századfordulón gyakran változtatva lakhelyét, mivel az egyedülálló anyának rendre gondot jelentett még a lakbér előteremtése itt. 1900-ban J.R.R. anyja és nagynénje, May áttért áttért a katolikus hitre. Ez a döntés valódi csodabogárrá tette a Tolkien családot egy olyan vidéken, ahol szinte a teljes lakosság az anglikán rítus szerint imádkozott. A legenda szerint ezekben az években kezdett el az ifjú J.R.R.ban kialakulni a furcsa nyelvekhez való vonzódás, hiszen lakhelyéhez közel számtalan olyan furcsa welsh-nyelvű helységnévvel találkozott, mint amilyen például Senghenydd.

1904-ben Mabel Suffieldet az akkoriban még gyógyíthatatlan cukorbetegséggel diagnosztizálták, és ő néhány hónappal később bele is halt a kórba. A mindössze 12 éves J.R.R. teljesen árván maradt. A két Tolkien-fiú neveltetéséről innentől kezdve néhai anyuk gyóntatópapja, bizonyos Francis Morgan gondoskodott, aki J.R.R.-t az egyik legrangosabb birmingham-i magániskolába íratta be, és szállást is szerzett neki. Ebben a panzióban ismerkedett meg a fiatalember a nála három évvel idősebb Edith Bratt-tel, aki annk ellenére vált élete szerelmévé és későbbi feleségévé, hogy Morgan atya egészen 21 éves koráig eltiltotta tőle.

A tizenéves Tolkien már elkápráztatta tanárait és környezetét csodálatos nyelvérzékével, illetve különös vonzalmával a legelvarázsoltabb középkori nyelvek iránt. Már tinédzserként kiválóan ismerte a tudomány két hivatalos nyelvét, a latint és a görögöt, húszéves korában pedig már a finnt és az óangolt is tökéletesen tudta használni. Tehetségének köszönhetően viszonylag könnyen sikerült bejutnia Oxfordba, ahol először filológiát, később pedig a neki sokkal jobban fekvő angol nyelvet és irodalmat tanult.

J.R.R. Tolkien 1916-17 folyamán az I. Világháború nyugati frontján harcolt - pontosabban harcolt volna, mivel a koszos lövészárkokban hamarosan úgy megbetegedett, hogy a háború végéig egy birminghami kórházban kellett lábadoznia. Miután felépült, állást vállalt a leeds-i egyetemen, 1925-ben pedig tanulmányai helyszínén, Oxfordban kapott katedrát, ahol egészen 1969-es nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ekkor már javában munkálkodott a későbbi könyveinek vázat adó csodálatos világok, teremtmények és nyelvek kidolgozásán, ezekhez az alapot sokszor azok a mesék adták, amelyeket lefekvés előtt mesélt négy gyermeke valamelyikének.

Bár nyelvészként számos színvonalas tudományos munkát is publikált, Tolkient mégis szépirodalmi művei tették világhírűvé. Ezek közül az első a Nagy-Britanniában 1937-ben megjelent Hobbit volt. A könyv  a kiadó várakozásaival szemben azonnal hatalmas sikerré vált, és angol nyelvterületen gyakorlatilag a mai napig iskolai kötelező olvasmánynak számít.

A Hobbit megjelenése után Tolkien 17 éven át dolgozott élete főművén, a Gyűrűk urán, amely végül 1954-55-ben jelent meg először, három részben. A könyv sikerének köszönhetően a Tolkien család anyagi gondjai véglegesen megoldódtak, a jogdíjakból előreláthatólag még nagyon sokáig fognak jól élni az író leszármazottai. 1969-ben J.R.R. Tolkien otthagyta oxfordi állását, és öregségére feleségével együtt egy csendes tengerparti kisvárosba, Bournemuth-ba költözött.

Tolkien mindössze két éven át élvezhette bőségesen megszolgált nyugdíjas éveit, 1971-ben ugyanis meghalt felesége, Edith. Ezután teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, és visszaköltözött Oxfordba egykori kollégiuma falai közé, ahol végül 1973-ban elhunyt. Edith-el közös sírba temették, az oxfordi Wolvercote temető katolikus részlegébe.