A hobbitok

Beszélgetés Elijah Wooddal, Sean Astinnal, Dominic Monaghannel és Billy Boyddal.


Elijah, a rendező mondta, hogy magad jelentkeztél a szerepre.

Elijah: Úgy látom, ez lesz a nap kérdése... (nevet) Hallottam, hogy folyik a szereplők kiválasztása, Peter Londonba és Ausztráliába utazott, hogy az új-zélandi forgatáshoz színészeket találjon. Ést azt is lehetett tudni, hogy időbe fog telni, amig eljut Los Angelesbe. Nem tudtam,hogyan győzhetném meg Tolkien műve iránti lelkesedésemről. Végül elhatároztam, hogy elkészítem a saját kis videómat. Jelmezbe öltöztem, és kint az erdőben a barátaimmal különböző szögekből felvettünk néhány jelenetet, majd elküldtem a felvételt Peternek.

Melyik jelenetet játszottad el? 

Elijah: Néhányat Zsáklakról, amikor Frodó és Gandalf először találkoznak a történet szerint, és néhányat a legvégéről, amikor Frodónak meg kellene semmisítenie a Gyűrűt, és nagy változáson megy keresztül.

Miért szeretted volna ennyire eljátszani Frodót?

Elijah: Több okból is: tetszett a karakter, és az, hogy milyen gigantikus ez az eposz. Szerettem volna együtt dolgozni Peter Jacksonnal - nem is beszélve a többi karakterről. Frodó karaktere hihetetlen ívet fut be, ahogy ártatlan, érdeklődő, kalandra vágyó a végére tekjesen más lesz.

Sean, neked mi volt a legnehezebb a szerepben?

Sean: Meg kellett híznom! Ez iszonyú volt! Az arcszőrzetemről nem is beszélve. Bár ennek kapcsán volt egy vicces történet is. Éppen egy vulkán tövében voltunk elszállásolva Új-Zélandon, amikor ajándékba kaptam a Giletttől egy csomagra valót az új borotvájukból, a regionális elnökhelyettes gratuláló levele kíséretében. Ekkor jött ez ötlet: egy kis ügyességgel akár a Gilette frontemberévé is válhatok. Úgyhogy poénból hobbitszerelésben mindjárt le is forgattunk egy reklámota tűzhányón.

Elijah: Nagyon vicces lett…

Billy: Ja, biztos leakaszt majd érte párszáz millió dollárt… 

Sean: Félretéve a tréfát: fárasztó volt. Volt úgy, hogy 12-13 napot dolgoztunk pihenő nélkül, ráadásul minden nap hosszú órákat. Az estét is mindig együtt töltöttük, hiszen a barátaink, a családtagjaink messze voltak - szóval fél évre fel kellett áldoznunk az életünket.

Billy: Korai kezdés, rengeteg gyaloglás… Az energiát volt nehéz megőrizni. De aztán az ember legyőzi ezt az érzést, mert a munka fantasztikus. Segít a sztori, az érzelmek, a helyszínek. Az egyik nap egy igazi drámai jelenetet csináltunk, másnap pedig valami vicceset - szóval nem unatkoztunk.

Sean: Nehéz volt a felszerelést hordani, de egyhelyben ülni sem volt könnyű azokkal a fülekkel, a szőrzettel… Hoztam is magammal 30-40 filmes szakkönyvet, és azokra próbáltam koncentrálni a várakozás közben. És figyeltem Ian McKellent, hogy milyen könnyedén oldja meg ugyanezeket a problémákat.

Dominic, ez az első nagy szereped. Milyen érzés volt megkapni?

Dominic: Még soha nem lelkesedtem ennyire egy szerepért. Hatalmas lehetőség volt, és természetesen igent mondtam, de nem nagyon gondoltam arra, hogy mi minden következhet ebből. Azt hiszem, ugyanúgy közelítettem hozzá, mint más szerepekhez, csak akkor lett más, amikor elkezdtünk együtt dolgozni ezekkel a hihetetlen színszekkel, a csodálatos helyszíneken.

Billy: Amikor megtudtam, hogy megkaptam a szerepet elájultam… Ami már csak azért is kínos volt, mert éppen autót vezettem közben…

Sean: Én sírtam.

Mikor olvastátok a könyvet?

Billy: Én nem olvastam, amíg meg nem kaptam a szerepet. Egyszer próbálkoztam vele: gondoltam magammal viszem nyaralásra, ott lesz rá időm. De aztán beleejtettem az úszómedencébe. Utána próbáltam továbbolvasni, de nem ment, úgyhogy nem fejeztem be. Később Edinburoughban játszottam egy darabot, és mivel Glasgowban lakom, napi két órát vonatoztam. Ott volt időm befejezni. Érdekes volt, mert mivel már tudtam, hogy enyém a szerep, Pippin szemszögéből olvastam.

Elijah: Apám nagy rajongója a könyvnek, minden nyáron elolvassa. Mikor 13 éves voltam, odaadta a Babót, hogy olvassam el. Aztán nagyon mérges lett rám, amiért nem olvastam el, úgyhogy felolvasta nekem a könyv első harmadát. Végül egyedül befejeztem. Nem sokkal később karácsonyra megkaptam A Gyűrűk Urát. Meghallgatásokra utaztam Londonba, és én is a vonaton olvastam. Mindig ugyanazok a helyek és állomások suhantak el mellettem, de ha az ember A Gyűrűk Urát olvassa, akkor egy idő után már nem is veszi észre a valós világot maga körül. 

Sean: Én nagyon önző voltam: a karrieremmel törődtem, meg hogy micsoda lehetőséget jelent ez a film. Nem szippantott be ez a világ, nem ismertem a mítoszait. Az ügynököm felhívott, hogy Peter Jackson szereplőket keres A Gyűrűk Ura trilógiához, csakhogy én akkor hallottam először a könyvről. Erre azt mondta: "A Babó folytatása", mire hátul, a tudatalattimban megmozdult valami - ez már ismerősen csengett. Leszaladtam a könyvesboltba, megvettem A Gyűrűk Urát, és kapásból elolvastam 135 oldalt. Kerestem benne Samut, próbáltam feldolgozni a karaktert. Aztán a hátralévő időben igyekeztem felkészülni a meghallgatásra, plussz a kiejtést is gyakorolnom kellett, és nem jutott rá időm, hogy folytassam a regényt. Aztán eljött a meghallgatás napja. Utána hazamentem, és próbáltam tovább olvasni, de nem ment. Néztem a betűket, és nem fogtam fel, mit olvasok. Csak azon járt az eszem: "Meg fogom kapni a szerepet?" Végül megkaptam, és amikor Új-Zélandra utaztunk a forgatásra, megint tovább akartam olvasni, de nem tudtam mit kezdeni a könyvvel. Ekkor, mintegy megvilágosodásként eszembe jutott, hogy talán a Babóval kellene kezdenem. Így is történt, és egy ültömben végigolvastam, és nagyon tetszett. Ezután újra elővettem a trilógiát, és minden egyes másodpercét élveztem. Ahogy ott ültem Új-Zéland vadregényes vidékén, ez a könyv az egyik legnagyobb irodalmi élményem volt.

Dominic: Na én ezt nem mondhatom el magamról… A Babót még kiskoromban olvastam, és megvolt A Gyűrűk Ura is, de nem fűlött hozzá a fogam. Tudtam Tolkien világáról, hogy miről szól, milyen lények népesítik be. Amikor a forgatókönyvet olvastam, akkor szereztem tudomást először magáról a sztoriról. Annyira magával ragadott, hogy hazafelé autóvezetés közben attól tartottam, orkok meg más szörnyek követnek. Én is Új-Zélandon fejeztem be.

Sean: Nekem nehéz volt megjegyezni a sok nevet, de szerencsére Elijah annyira elmerült a történetben, hogy mindig ki tudott engem segíteni.

Milyen volt együtt dolgozni a neves színészekkel?

Sean: Amikor a forgatás végén megkértem a stábot, hogy írjanak valamit az emlékkönyvembe, Ian McKellen azt írta, hogy egész karrierje során azt élvezte a legjobban, amikor olyan stábhoz csatlakozhatott, ahol a legkülönfélébb korú, karakterű emberek kerültek egy csapatba, eltérő háttérrel - és egyenlőként, egy csapatként kezelték őket.

Elijah: Velem furcsa dolog történt: egyszer azon magam, hogy Gandalf beszélt hozzám - és ilyen korábban még sohasem esett meg velem. A környezet rendkívül realisztikus volt, a színészek pedig eggyé váltak a megszemélyesített karakterekkel.

Tanultatok valamit a hobbitoktól?

Sean: Élvezik az életet, az ételeket, és a jó társaságot… Már a forgatás elején is hobbitok voltunk, az egész procedúra végére pedig csak még inkább azokká váltunk.