Ha Peter Jackson egyetlen filmet sem rendezne hátralévõ életében, A Gyûrûk Ura-trilógiával akkor is beírta magát a filmtörténelembe. A monstre projekt 2003-ra minden idõk egyik legsikeresebb vállalkozásává nõtte ki magát. A stúdióknál csak egyvalaki örül jobban ennek a diadalnak, maga Jackson. A trilógiát lezáró rész Los Angeles-i sajtótájékoztatóján a rendezõ a szöveghûségrõl, a rajongókról és az Oscar-díjról beszélt az újságíróknak.

Peter Jackson a film Los Angeles-i sajtótájékoztatóján ugyanazzal az elszántsággal és lelkesedéssel állta az újságírók kérdéseit, mint amilyen lendülettel az új-zélandi forgatás hosszú hónapjait vezényelte le. Most végre bevallhatta, hogy a filmet a rajongóknak, de nem velük készítette:

"Az alkotás hét éve alatt folyamatosan arra koncentráltam, hogy mi a legjobb a film szempontjából. Igazából soha nem a rajongókat tartottuk szem elõtt a trilógia elkészítése során, mivel ez olyan ajtót nyitott volna ki, amelyen nem egy csapat áramlott volna be, hanem százezrek szerettek volna beleszólni a film elkészítésének minden egyes mozzanatába. Az lehetett volna a megoldás, hogy egy website-on keresztül mindent szavazásra bocsátok. Mindenkit meg kellett volna invitálnom, és ez egyenlõ volt a lehetetlennel. A filmkészítés a rendezõ ügye, kell egy ember, aki azt mondja, márpedig ezt csináljuk, és kész."

Ha valaki azt hinné, hogy egy könyvadaptációt a legkönnyebb filmre vinni, mondván a könyvben úgyis minden benne van, a rendezõnek csak annyi a dolga, hogy képre álmodja azt, az Jackson szerint hatalmasat téved:

"Lapozod a könyvet, miközben megy a film DVD-n, és oldalról oldalra azt látod, hogy teljesen más, miközben folyamatosan arra törekedtél, hogy hû legyél a mûhöz. Ez a fajta hûség csak illúzió, káprázat, egyáltalán mit jelent a szöveghûség? Egy jelenet a könyvbõl teljesen más filmen, más a dialóg, más a látvány, a hossz, más, ami rögtön utána történik. A nap végén fogalmam sincs, hol a határ, mert igazából nincs határ, csak az ösztöneid vannak, és kizárólag azok súgják, hogy merre tovább."

Peter Jackson rendezõként csak a trilógia harmadik részére kapott szabad kezet abban, hogy õ dönthesse el a film hosszát. Innen az ominózus három óra húsz perces változat. Ha rajta múlt volna, már az elsõ rész is megközelíti ezt a hosszt, de akkor még túl nagy volt a kockázat, senki sem tudhatta elõre, hogy egyáltalán szeretni fogja-e a közönség a moziváltozatot, vagy bukás lesz a vége:

"Most igazán éreztem, hogy a harmadik résznek olyan hosszúnak kell lennie, hogy minden beleférjen. Az elsõ két résznél, de fõleg az elsõnél, hatalmas volt rajtunk a nyomás, hogy egyáltalán mûködni fog-e a film.

Ha A Gyûrû Szövetsége megbukott volna, akkor katasztrófába fullad a New Line úttörõ és egyben kockázatos vállalkozása. Mindenkire óriási felelõsség nehezedett, hogy sikeres legyen a film, szeresse a közönség, és hozza azt a bevételt, amit vártak tõle. Egyetértettünk abban, hogy rögtön három óra feletti hosszúsággal indítani garantáltan elriasztja a nézõket. Komoly erõfeszítések árán lett az elsõ rész hossza így 2 óra 58 perc." Ahhoz tehát, hogy Jackson teljesen szabad kezet kaphasson, be kellett várnia az elsõ rész sikerét:

"A két torony nem lehetett sokkal hosszabb az elsõ résznél, ami nem baj, hisz középsõ rész lévén nem volt igazán befejezõdése. Valahogy a második film mindig is problémásnak számított, ezt meg ezért nem szerettük volna hosszabbra hagyni.

De A király visszatér már más volt, tudtuk-éreztük, hogy a közönség alig várja, hogy láthassa a harmadik részt. Nem akarok senkit megijeszteni, de volt ennek a filmnek egy 4 óra 15 perces változata is készen. Ez már szerintünk is túlzás volt, ez a hossz már csak arra lett volna jó, hogy a nézõ totálisan elveszítse az érdeklõdését, és teljesen belefáradva a filmbe alig várja, hogy kiszabadulhasson a moziból. A jelenlegi változatnál a legnagyobb félelmünk az volt, hogy a nézõk az utolsó húsz percet adják fel, és itt fáradnak bele a filmbe, pedig ez a trilógia egésze szempontjából a legjelentõsebb részek egyike. Szóval a mai napig bennem van a félelem, hogy túl hosszúra sikerült, miközben jó néhány jelenet kimaradt belõle."

Szerencsére Jackson az elsõ pillanattól tudta, hogy a kimaradt részek nem vesznek el, hanem felkerülnek a DVD-re, kifejezetten a rajongók szórakoztatására:

"Az egész kísérletként indult A Gyûrû Szövetségénél. Aztán kiderült, hogy a közönség imádja. Sokan kérdezik, hogy a hosszabb változat az igazi változat-e. De én nem így gondolom. Nincsenek ilyen grandiózus elképzeléseim ezzel kapcsolatban.

A moziváltozatról gondolom azt, hogy a legjobb, amit képesek voltunk alkotni. Aztán amikor végignéztem a kimaradt jeleneteket, néhányról úgy gondoltam, hogy a DVD-változatba beleférhet, és a rajongók örülnének neki, ezért ezeket utólag visszatettük a filmbe." Jackson félelmei beigazolódtak, és valóban sok kritika érte a film befejezõ 5-6 jelenete miatt, amelyikbõl mindegyik olyan, mintha lezárná a történetet, de aztán mégis újabb és újabb következik még: "Ha mindent betettem volna a film végére, amit terveztem, akkor egy kilencórás verzió került volna ki a kezeim közül.

Az egész trilógiát szerettem volna lezárni, nem csak ezt a részt. Továbbá búcsúzásképpen szerettem volna a könyv melankolikus hangulatából is átmenteni valamit, hagynom kellett egy kicsit áramlani, hogy megfelelõ atmoszférát teremthessek."

Sokan arról beszélnek, hogy A király visszatér az idei Oscar komoly várományosa:

"Akárhogy is nézem, ez egy fantasy film, és ez a kategória nem igazán nyerõ az Oscar szempontjából. Soha nem nyert még ilyen film, és szerintem ez a tendencia egyelõre nem változik. Nem lehet összehasonlítani egy ilyen filmet mondjuk egy drámával, jóllehet ennek is van drámai vonala. Egy szó mint száz: egyáltalán nem bízom benne, hogy A király esélyes lehet."