A gyűrűk ura - A király visszatér

Alan Lee az Oscar-díjra jelölt látványtervezővel, Grant Majorrel dolgozott együtt Középfölde megtervezésén, amit eredetileg is inkább történelmi jellegűnek terveztek, mint mitológiainak. A csapathoz John Howe is csatlakozott, akit az egyik legsikeresebb Tolkien-illusztrátorként tartanak számon a világon. Ők hárman feleltek a vizuális harmóniáért, ami a három filmet összetartotta.
Hogy A gyűrűk uráról megálmodott monumentális vízióját megvalósíthassa, Jackson ismét az új-zélandi központú WETA Workshop vezetőihez, Richard Taylorhoz és Tania Rodgerhez fordult. A kétszeres Oscar-díjas Taylor több mint 120 technikusból álló csapata hat nagy csoportra oszlott attól függően, milyen szakértelmet kívánnak a megvalósítandó feladatok: a lények, a speciális effektek, a sminkek és maszkok, a páncélok és fegyverek, a makettek és nem utolsósorban a modellezés feladatköreihez kellett megtalálni a legmegfelelőbb szakembereket. A komputergrafikával készített figurákkal és jelenetekkel a cég speciális részlege, a WETA Digital foglalkozott.
Mielőtt egyetlen 35 mm-es kockát is elforgattak volna, a WETA elkészítette Középfölde tájainak miniatűr verzióját, amiben a rendező egy miniatűr kamerával tudott manőverezni annak érdekében, hogy pontosan tudja, mit akar majd felvenni élőben a teljes méretű díszletben. Mire a díszlet elkészült és minden szereplő és statiszta a helyén volt, Jackson úgy kezdhetett neki a jelenet felvételének, hogy nagyon otthonosan mozgott a terepen.
Amikor Jackson előállt azzal az ötlettel, hogy egybe forgassák le a három filmet, mindenki elképedt. Ilyesmi még soha nem fordult elő a filmtörténetben. Egy ilyen monumentális produkció összehangolása valódi logisztikai hadművelet. Művészi részlegek serege - digitális szakértők, fegyverszakértők, szobrászok, nyelvészek, jelmezkivitelezők, maszkmesterek, kovácsok és modellkészítők - plusz a szereplőgárda és több mint 26 ezer statiszta - ekkora embertömeget kellett koordinálni.
„Peter a legelejétől kezdve azt mondta, hogy úgy kell éreznünk, mintha létezne ez a hely - jegyzi meg Tick Porras co-producer. - Ez elég jelentős mondat egy olyan filmnél, amihez mindent le kell gyártani. 20 ezer tárgyat gyártattunk le a szemüvegektől a ruhákig. Mindent. Csodálatos art direktori csapatunk volt, ez sokat segített a túlélésben, de mindig mindenben Peter állt a kormánykeréknél.”

Másfél év alatt a rendező és 2400 fős stábja Új-Zéland szinte összes táján forgatott.
A befejező részben ismét számos, eddig nem látott tájjal és helyszínnel ismerkedhetünk meg, ilyenek Minas Tirith, Shelob barlangja, Mordor, a Végzet Hegye, a Holtak Ösvénye, a Pelennor-mező.
A trilógia jelmezeit az Oscar-díjra jelölt Ngila Dickson tervezte, aki igyekezett nem fantasy-ruhákat adni a szereplőkre, hanem olyanokat, amik „évezredekkel ezelőtt” létezhettek. Színészenként kb. 30-40 jelmezt készítettek el.
A film párját ritkító kaszkadőrmunkát is igényelt George Marshall Ruge és csapata irányítása alatt. A kaszkadőrök egyrészt a történelmi és az újonnan feltalált harci technikákkal tűzdelt csatajelenetek megtervezésében segédkeztek, másrészt nekik kellett betanítaniuk a színészeket és a statisztákat. A kaszkadőrmunka azért is különleges a filmben, mert egyetlen jeleneten belül is számtalan stílust kellett keverni, nem is beszélve a különböző népek különböző méreteiről. A bajvívás kidolgozásában nagy segítséget jelentett a tapasztalt vívómester, Bob Anderson közreműködése, aki nemcsak a modern vívás, hanem a középkori fegyverek szakértője is.